Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc 1900.március 31.-én született ,Ő az én kedvencem......

    

                                       

Szörny hírekbe vakulva -süketülve
indultam.....Zeng a hegy,a nap
ragyog,de folyton elakad,
elakad a szívem s a lábam,
és hallva víg dalokat
szinte elsírom magamat:
Boldog tücskök,szerelmes madarak,
hát ti is vagytok a világon?

Vagytok még ti is? Megvagytok? A dal zeng.
Megvagytok? -kérdem újra,meg
újra,mintha a szívemet
biztatnám hinni: Vagytok ugye?! Mégis!
S elönt,mint jó könny a szemet,
a melegítő szeretet,
hogy maradt még,hogy van még valahol
a harcon kívül,van egyéb is.

Van,van, -súgom ( vagy talán gondolom csak )
és mintha túlcsapna szegény
testemen az édes remény,
hogy a jónak sincs soha vége:
a külső öröm már az én
dalomként visszahangzik felém
s elhiteti,hogy odabent nem is
oly nagy a szív keserűsége.

És felsóhajtok,sohsincs veszve minden,
hisz ahogy az örök panaszt,
magam teremtem a vigaszt:
azt,hogy észreveszem a szépet,
azt,hogy látom és hallom,azt
hogy még utánzom a tavaszt
s beszélek,mint ti,tücskök,madarak,
ági -füvi kis hős zenészek!
            Szabó Lőrinc: Panasz és vigasz

                                                       Vincent van Gogh
Sóváran néztem a primitívek
boldogságát s az egykönyvűeket,
de,tudtam bár és jól tudtam,merev
szabály szerint,működő képletet
anyagra,fejlődésre,bármire,
az osztatlan szabadságot sose
kívántam úgy,mint akkor.Valahogy
ösztöneim ellen acsarkodott
bennem az ész,azok meg ellene:
így aztán,mikor a dolgok szíve
hívott döntésre,kivételeket
állítgattam fel,pót-tételeket,
szerettem így,érveltem úgy,csupa
ellentmondás és csupa logika:
láttam,mi tud csak erőt adni,de
az árába nem nyughattam bele
s lelkem,mert győznie nem sikerült,
végleg a költészetbe menekült.
            Szabó Lőrinc: Menekülés