....lehet hogy Karácsony közeledtével, nem az emberi,rossz,egyoldalú kapcsolatokról kellene írnom,azért kívánkozik ki belőlem,mert ismét,újból,megint csak csalódtam az emberekben, és azért is,hogy ne csak az ünnep miatt figyeljünk,szeressük,tiszteljük,és segítsünk egymásnak...ne a muszáj legyen az úr mert ha így van az nem szívből,nem önzetlenül és nem minden hátsó szándék nélkül történik, ott van az év többi napja is akkor miért nem gondolunk a másikra??ez nagy fokú önzőség,habár mi Magyarok híresek vagyunk arról hogy csak nekem,csak nekem, senki másnak....persze akinek nem inge ,ne vegye magára.Oly sokszor nem értem az embereket és oly sokszor csalódtam bennük,tudom banálisan hangzik de sokan nem ismerik az egymás iránti tiszteletet,és amit én problémának látok hogy a pénz hajhászása közben,mindegy hogy családban élnek ,vagy nem, keserűvé és magányossá válnak,nem is igénylik és nem is tudnak szeretni,monotonná és napfény nélkülivé válik az egész életük,és a legnagyobb baj az hogy ezek az emberek elhiszik hogy ezt nevezzük életnek,mert számukra ez a természetes,pedig NEM,ez nem természetes.Ha találkoznak egy olyan "szédült" vigyori nővel,mint én,aki nem csak a családjának, nyújtja a szeretetet,hanem más embereknek is,megijednek,félnek az érzéstől nem tudnak vele mit kezdeni és nem is értik ezt a fajta szemléletet vagy személyiséget,ennél már csak az a rosszabb mikor színlelve,alattomosan elfogadják a szeretetemet,a feléjük áradó bizalmat.Volt olyan ember aki a rosszul végződő párkapcsolata miatt a segítségemet,a "barátságomat" kérte,mert egyszerűen nem találta az utat,merre és hogyan tovább?,én ott voltam mellette.Volt olyan aki a fizikai és szellemi erőmet használta ki,mert szeretetet színlelt,én naivan hittem neki,nem is naivság ez,hanem én őszintén szerettem,hiszen ez egy igaz érzés,hamisan hogy lehet szeretni?Volt olyan aki a magány elmúlására várva fogadta el a "barátságomat" azért hogy valamilyen szinten oldjam az egyedüllét árnyait......de még sorolhatnám a történeteket......figyelmen kívül hagynám és szóvá se tenném ezeket az egyoldalú kapcsolatokat,ha az idő múlása nem bizonyítaná be,hogy ezeknek az embereknek nem a barátságomra volt szükségük,hanem a problémájuk elviseléséhez,átvészeléséhez kellettem, nincsenek tisztában az emberi szeretet értékével és nagyságával,a keserűség azért áradt szét bennem,mert ha én nyújtottam a kezem segítségért,akár nyílt,akár leplezett formában,ha én kérek a szavaimmal védelmet,oltalmat,ha nekem lenne szükségem olyan tanácsra ami talán kimozdít a holtpontról,vagy csak egy jó és gyengéd szó hiányzik,,,,,soha nem hallják meg,soha nem veszik tudomásul,nem akarják észre venni és nem akarják meghallani,,,,,,,falakat emelnek maguk köré,mely áll az önimádatból, gőgből,dacból,egoizmusból,figyelmetlenségből,....pedig lehet hogy csak egy szó kellene,ami megold mindent,,,,,hiszen a szavak oly hatalmasak,de sajnos a körülöttük lévő falak magasabbak,,,,,nem hiszem hogy valaha is hozzá tudok szokni az ilyen "barátságokhoz"egy ideig megviselnek,de nincs más megoldásom mint túlélni a bántásokat és továbblépni,egyszerűen nem tudom a szeretetet megfogni és a kezükbe adni.......olykor valóban fordítva forog ez a Nagy Világ......
"Néha a fájdalom jobban érlel,mint a simogatás.És a szívtelenség megtapasztalása nyitja ki szívünket."
Müller Péter
Juhász Gyula Szavak
Szavak,csodálatos szavak,
Békítenek,lázítanak.
Eldöntenek egy életet.
Följárnak,mint a kísértetek.
Szárnyalnak,mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek.
Meghaltál ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek mint a szeretők.
Ölelnek és feltámasztanak.
Szavak,csodálatos szavak.
.....e mondatok megfogalmazása,leírása után azt hittem megkönnyebbülést érzek,,,,de nem,,,mert a lelkem túl "rózsaszín" ahhoz hogy a csalódásokat befogadja......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése