Tehát, A Szerelem, szerintem nem lehet, képtelenség egy mondatban megfogalmazni hiszen minden szerelem más,mindenki másképp éli meg,és mindenkiből más érzelmeket vált ki.Oly sok nálam jóval okosabb ember próbálta már,meghatározni,megfogalmazni,művészi alkotásként szemléltetni akár vers,akár festmény formájában,de ez az Ő érzelmük,Ő vágyaik,az Ő szerelmük és mind különböző,lehetetlen sablonok,ismétlődések,sztereotípiák közé foglalni.A szerelem olykor féktelen őrjítő lángolás,melyben a vágy szinte már fáj,olykor fellobban és olyan gyorsan elszunnyad,ahogy rád talált,néha évekig hevesen lobog és nincs más,vagy egy újabb érzés ami eloltaná.
......olykor fájdalmas,olykor csodálatos,van úgy hogy szárnyalsz,van mikor földre zuhansz,olykor próbálsz ellenállni neki,de nem megy hogy tudnál,mikor széppé tesz és ragyogsz,visszaadja azt amit úgy gondolsz már elvesztettél,az embert boldoggá legkönnyebben a szerelem teszi.A szerelem jótékonyan hat az alkotótevékenységre ,a legjobb ihletet adó forrás a legszebb versek,elbeszélések,
történetek,festmények,szobrok a szerelem jegyében születnek.
....olykor lehelet finoman érint és küzdenie,harcolnia kell, hogy a rossz tulajdonságainkat legyőzze, úgy mint félelem,egoizmus,gyávaság,tapasztalatlanság,bizonytalanság.....olykor azonnal beborít szépségével,körülötted minden korlát,akadály leomlik és megsemmisül, a világ elbújik a rózsaszín felhők mögé.
.....a szerelem a legbonyolultabb és egyben a legegyszerűbb érzés,ha nem ölelt meg soha,ha nem vágysz rá,ha nem keresed,kutatod,igazán nem is élsz és nem is éltél soha.......az én kedvenc szerelmes verseim,nehéz volt választani,hisz olyan sok szép,csodálatos vers íródott a szerelem gyönyörűségéről,fájdalmáról,értékéről és semmiségéről......
Ady Endre Tüzes seb vagyok
Tüzes,sajgó seb vagyok,égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak,eljöttem érted,
Több kínra vágyom:téged akarlak.
Lángod lobogjon izzva,fehéren,
Fájnak a csókok,fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom,gyehennám nékem,
Nagyon kívánlak,nagyon kívánlak.
Vágy szaggatott föl,csók vérezett meg,
Seb vagyok,tüzes,új kínra éhes,
Adj kínt nekem a megéhezettnek:
Seb vagyok,csókolj,égess ki,égess.
.
Mióta tegnap megcsókoltalak
S te sóváran(de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál!)remegő
térdeid közt hagytad a térdeimet:
folyton elém rajzol a hála,folyton
előttem állsz,utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm:hátracsukló
fejedet látom,kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehunyom a szemem és szédülök:
érzem közeled,arcom arcod édes
vonalaiban fürdik,kezemet
sütik forró kebleid,újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh,hisz ez
már őrület-s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.
Ruhástól úsztunk át a tengeren,
szárny-rejtve kúsztunk át a dzsungelen;
eszünk elől szökött az értelem.
kemény utunk volt,már-már végtelen.
mégis elértél s elértem ide
hol együtt vagyunk-itt a Világ Szíve!
Test-lélek végre meztelen;
veled szállok ha felrepülsz velem,
Súly,kín,gond,mind-mind a tűzé legyen!
Jéghideg ágyban ébredek,tudod
Fény mossa az éjszaka ráncait.
Tudom és érzem,hogy merre jársz,
Hiába hiszed,hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod
Pedig nem vehetem le rólad a szemem.
Lepedőm markolja sóhajod,
Csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet.
Itt vagy velem ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér:
én ott vagyok veled.
Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van.
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó.
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld,ha hozzám ér
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy.
Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok
Bennem most is BÉKE van.
Irina Karkabi festményei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése