Anyaszag........
Vámos Miklós
Álmosító,békés csend üldögél,bármerre nézek,mivel ismét eljött......szénfekete köpenye beteríti a várost,ezüst gallérja elképesztő udvarával mégis fényt hoz a sötétség világába,gombjainak ezer meg ezer apró fénye megmutatja a végtelent,újra meglátogatott az oly nagyon várt különleges éjszaka,Ő az álmok hatalmasa.....
Talán megint velem lesz,akire minden álmomban várok,csillogó barna szemével néz,beszél,de nem hallom hangját,édes nevetése felragyog minden találkozásnál,ismét nem hallom hangját.....és a keze az áldott hófehér keze,amely minden gonoszt távol tartott tőlem,már nem érinthet engem,szép ujjai közt még mindig ott van egy elbűvölő virág,a vérző színű rózsa,melynek kanyargós szalagján a két arany szó "Szeretlek Anyu"..........aztán jön az a fény,a nem szeretem fény,vakít és fáj mert elviszi tőlem......lassan eltűnik csillogó szeme és hófehér keze,együtt formáljuk a szavakat,de nincs hang nem halljuk egymást,ez egy földöntúli némaság.
Nehézkesen,lomhán újra ébred a város,a fekete köpeny köddé vált,gallérja és gombja elhomályosult az égen,már nem ül az álmos csend sehol.......de én megint csak várom ugyanazt az álmot,amelyben láthatom Őt,fénnyel teli szemét és áldott szép kezét......
Zavar és egyben békétlenkedek,miért kell hogy két világban éljek? Nem lehetne,hogy az álom a valóság lenne? de ott van a válasz a gondolataimban,távolból jön kérdésemre felelet....
Neki már béke ez a föld,nekem még háborgás az élet.
saját: Éjszaka
A szeretetben nincs felejtés.Ezért megrendítő,ha elveszíted azt,akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled,ami lehetetlen- hogy felejtsd el,akivel egy vagy.Soha senki sem tudta ezt megtenni..........
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése