Napsugár

...anyák napja előtt és után,kicsit letargikus a hangulatom,az évnek vagyis sajnos most már éveknek ezek a napjai azok,amikor annyira de annyira hiányzik az anyukám,duplájára vagy talán még nagyobbra nő a hiányérzet,minden hétköznap és ünnepnap már velem él ez a fájó érzés,de ilyenkor kicsit padlóra tesz,és bevallom őszintén irigylem azokat a "gyerekeket" akik még odabújhatnak az Anyukájukhoz.
Ilyenkor mindent megteszek hogy eltereljem a gondolataimat és csak a szépre,jóra,mosolyra gondoljak....
Mindig "okosan","zseni szinten" megállapítom hogy ez az élet rendje,ha egyszer megszületünk el is megyünk és feleslegesen háborgok de a lelkem nem tudja befogadni ezt a megállapítást.....jelenleg a versekhez menekültem,vajon miért?? és vajon miért pont a Napról szóló versekhez???...lehet hogy azért,mert jó,mert meleg,mert fénnyel teli,mert mosolygós,mert káprázatos,mert különleges??......vagyis az ÉLET maga.

rügy pattan égre
felhővé válik
esőcseppeket
dalolva szállít

a Hold elalszik
szendereg fénye
csillag-bölcsőben
szunnyad a béke

táncol a titok
kibontott hajjal
fészkében figyel
balzsamos hajnal

a Nap felébred
színarany ékkel
festi a földet
életfestékkel.
      Szőke István Attila: Napfesték

Rongyos felhők hátán,lóbálom a
                lábam,
alattam zöldruhát ölt magára a
                völgy.
Angyaltáncot járok a
         napsugarával,
Istenem,de csodálatos fentről a
                föld.
        Tamás István: Angyaltánc

Mosolyog a Nap
fénnyel betemet
sugara vakít
mégis vele nevetek.
      Péterfy Bori and Love Band

Egyszer,egy sugaras,pirosló reggelen,
A virradati Napba két szemmel belenéztem.
És ama reggel óta,örökre megigézten,
járok fényittasan és a Nap jár velem.

Egy csodavillanás,egy percnyi perc alatt
Azon a reggelen a Nap szívembe égett.
S azóta mást se látok,csak egy nagy fényességet,
Csak lángot és tüzet,csak égő sugarat.

Amerre fordulok,a rét rezgő füvén,
És felhős ormain a ködlő messzeségnek:
Ezer picike Nap,ezüst ezernyi fény

Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek.
És kívül és belül,örökre,szüntelen,
Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen.
         Sík Sándor: Belenéztem a napba