Fagyosszentek

...most valahogy egyetlen porcikám,egyetlen centije sem kívánta a borongós,hideg,szeles,esős időt...főleg a 30fokos, napsütéses, szinte nyári idő után.....már megfigyeltem ez a fagyosszent "mizéria" mindig bejön,ha nem is napra pontosan,de hűvösebb lesz május második felében....hogy kik is azok a fagyosszentek??....igazából csak a nevüket tudom Szervác,Pongrác,Bonifác...na meg a "pótlék" Orbán,de különben halvány fogalmam sincs az egész fagyosszent "project"-ről,hát utána néztem egy kicsit,hogy még okosabb legyek.

A hagyomány szerint a Krisztus utáni 3-4.században élt három szentéletű férfi,akik a keresztény hitért haltak mártírhalált,míg más források szerint a három szent azért fagyott halálra,mert ruháikat a szegényeknek adták.
Egyes kutatók a fagyosszenteket magyar szenteknek nevezik.Tény,hogy a magyar néphit számos legendát ismer a három férfiról: ezek szerint Pongrác kánikulában,a subájában megfagyott,Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt,Bonifácot pedig agyon csipkedték a szúnyogok.Mivel ezért ők haragszanak ránk,bosszút esküdtek ellenünk és évről évre visszajárnak,hogy tönkretegyék a termést.Fagyot ráznak,letarolják a veteményt,megdermesztik a földet,sok fájdalmat okozva ezzel az embereknek.
Egyes vidékeken viszont úgy vélik,hogy e rosszindulatú szentek jóságosak is tudnak lenni,ugyanis ha kisüt a nap,bő termést hoznak a szőlős gazdáknak.

Ha esik az eső,minden bevonalkázodik: a bútorok,az arcod,az ablak,a háztető,a fák.Ha esik az eső,lecsurognak a hegyek és odaömlenek a lábad elé.
      Ágai Ágnes

Az ég arcán egy nehéz gondolat száll,
az a felhő,az a vad komor;
mint lelkibeteg,kire éji harc vár,
hánykolódik a szélben a bokor.

Az ég dörög,haragfekete bánat,
meg-megrándul sötét szemöldöke,
- szem remeg így,mielőtt könnybe lábad -
s néha villan a pillán köze.

Most,mintha a láp hűs borzalma kelne,
a köd a pusztán halkan átlobog;
a fáradt égbolt,gyászán elmereng,
kiejtette kezéből a napot.
      Nicolaus Lenau: Gyászos ég (ford: Szabó Lőrinc)

Esik az eső,-én helyettem
kérleli az utcakövet.
Esik az eső,-én helyettem
veri az ablaküveget.

Mintha én sírnék,sírdogálnék
ily országos fájdalmasan,
mintha én járnék be egy földrészt,
panaszkodnék hatalmasan.

Mintha én járnék kinn az utcán
az esernyők fölött szipogva,
én cirógatnám hazám földjét,
szétfutva minden keréknyomban.

Mintha én bújnék kazalba,
a boglyákba,nádereszekbe,
mintha én ivódnék a mélybe,
magok szívére kérezkedve.

Esik,mintha én indulnék el
járhatatlan utakra,sírni,
esik-akárha én akarnék
borongó felhővé kinyílni.

Esik-akárha én dobolnék
az ablakon,híreket hozva,
akárha sírásban ázna
papírba vont sok égi rózsa.

Esik-akárha dudorásznék
egy dalt,amit mindenki ismer.
Esik,akárha én suttognám,
mit kimondani senki nem mer.
            Váczi Mihály: Eső