...olykor vannak ritka,lenyűgöző pillanatai,napjai az ősznek de az elmúlt napokat és a jelenlegit sem sorolnám ezek közé...olyan hideg,rideg,sötét,pocsék,szuttyos-szottyos idő van...ilyenkor az emberek semmi másra nem vágynak, csak szívből jövő,barátságos,meghitt melegségre,olyanra amely kívül-belül körül ölel.Izzó, olykor az is elég ha csak parázsló a szeretet,az ölelés a bújás... kell és én mindig kiharcolom akármilyen fortélyt bevetve (írtam már hogy a Nők boszorkányok) mert ilyenkor nincs mennyiség a mérhetetlen sem elég.....és ami még nagyon fontos a mostani hitvány időben a mosoly,a humor,bár nem ez jellemző a mai világra,mert a tények nem ezt mutatják....hát emberek rendesen tönkre tettük úgyis mondhatnám,hogy "hazavágtuk" ezt a meseszép kék bolygót.De nem fogok panaszkodni és nem is szeretem azokat akikből dől a panasz,hiába kürtölik ki a világnak a problémáikat,attól még nem fog megoldódni,csak azt érik el,hogy lesz egy réteg,aki baromira sajnálja őket....ez nem az én világom,ilyen szempontból nagyon is Kos-ból vagyok,önfejű és büszke.Meg olykor csöpög belőlem a szentimentalizmus de ilyen a lelkem ez vagyok Én,sokkal több bennem a rózsaszín szín,mint a sötét.....szóval szuttyos-szottyos időben...szeretet,ölelés,bújás és mosoly,mosoly,mosoly.
Hideg van. Szürke ég.
Egymáshoz bújó,fázós fellegek.
A Nap hivatalos ügyben
tárgyalásra ment.
Ülök a szobában.
Két deci forró szeretetre vágyom.
Ágai Ágnes
Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát,a sok,szögletes
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygását rajtuk.Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé.Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő,s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még,tündérmuzsika
és ragyogás.Az arany zúzmara
borzong itt-ott,hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy,mint egy alkonyat,
s valamit súg.Mit? Attól függ,ki vagy.
Szabó Lőrinc: Kandalló előtt
Akarok szeretni,
S kell,hogy szeressenek!
Akarom azt is hogy
Álmaim legyenek!
Akarok hinni,s jó
Hogyha nekem hisznek,
Mert hit nélkül élni,
Nagyon nehéz lehet.
Akarok segíteni
S jó,ha segítenek,
Egyedül az ember
Oly elveszett lehet.
Önző vagyok talán,
Hogy ez mind kell nekem?
Ezek nélkül mit sem
Érne az életem!
Dr. Sándorné Manyika: Akarat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése