Szenvedély

A szenvedély és a fájdalom valahol testvérek.Mint a tangóban,az egyetlen,minden érzelmet kifejező táncban csak úgy,mint magában a tangó zenéjében is,ott a szenvedély és a fájdalom szorosan összetapadva,ölelkezve táncolnak.

A Szenvedélyről.
Nem lehetsz érzékeny,ha nem vagy szenvedélyes.
Ne félj ettől a szótól: Szenvedély.
A legtöbb vallási könyv,a legtöbb guru,mester és tanító azt mondja: "Vesd el a szenvedélyt."
De ha elveted a szenvedélyt,hogyan válhatnál érzékennyé a rútra és a szépre,a suttogó falevelekre és a napnyugtára,a nevetésre vagy a sírásra?
Hogyan válhatnál érzékennyé a szenvedélyre való képesség nélkül,melynek lényege az önfeladás?
Kérlek hallgass meg,s ne kérdezd,hogyan lehet szert tenni a szenvedélyre.
Tudom...éppen eléggé szenvedélyesek vagyunk,amikor egy jó állásról,egy szerencsétlen flótás iránti gyűlöletről,vagy éppen féltékenységről van szó; de én valami teljesen másról beszélek -arról a szenvedélyről,amelyik szeret.

A szeretet olyan állapot,amelyben nincsen "én" ; olyan állapot,amelyben nincsen ítélkezés,s nincsen annak mérlegelése,vajon a szex helyes vagy helytelen,vagy,hogy bármi is jónak vagy rossznak mondható.
A szeretetnek nincs köze az említett ellentétekhez.
A szeretetben nem létezik ellentmondás.És hogyan szerethet az,aki nem szenvedélyes?
Hogyan lehet valaki érzékeny szenvedély nélkül?
Érzékenynek lenni annyi,mint érezni azt,aki melletted ül; annyi,mint látni a város rútságát nyomorával,szennyével és szegénységével; annyi, mint meglátni a folyó,a tenger,az ég szépségét.
Ha valaki nem szenvedélyes,hogyan érzékelhetné mindezeket?
Hogyan érezne egy mosolyt,egy könnyet?
A szeretet- Szenvedély.
    Jiddu Krishnamurti: Az élet könyve (részlet)

Ha elhal benned az élet iránti érzéki szenvedély,az majdnem olyan,mintha magad is kimúlnál! Mi értelme annak,hogy kedvetlenül lézengj a világba?
                             Vavyan Fable

Minden igazi életben eljön egy pillanat,amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben,mintha a Niagara vízesésbe vetné magát.S természetesen mentőöv nélkül.A szenvedély nem ünnepel.Ez a komor erő,mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot,nem vár választ azoktól,akiket megérint,nem kérdi,jó-e nekik,nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel.Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet,melynek legmélyebb árama maga az élet.

                                                   Márai Sándor