kik állnak büszkén,mozdulatlanul,
állják a villámot,ha rájuk sújt,
s a harmat csöppjét,ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán",se "hátha",
mint dogmák állnak,oly konok-keményen,
mint zord,erős és önhitt férfiak,
és hófúvásos,sivatag-nagy télben,
Fejükön csipkés jégből a sisak.
a kő sziklákat mindig irigyeltem.
A kemény szót most megtanulom én is,
de a szívem bánja,mit kimond a szám,
ajkamon éles az ige,mint a kard,
de belül egy hang kérdez: "igazán?"
S a lélek ernyedt,tompa,szárny szegett.
Már megtanulok én is síkra szállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kő szírt,mely int és fenyeget,
kő szikla,mit meg nem ingat semmi.
Kő szikla,min a csákány eltörik,de belül fáj keménynek lenni.
Reményik Sándor : Sziklák
A természet hatalmas,az ember parányi.Ezért aztán az ember léte attól függ,milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel,mennyire érti meg és hogyan használja fel erőit saját hasznára.
Szent-Györgyi Albert
Éjszakára pici arany felhő
Szállt a roppant szikla kebelére,
S ahogy ébredt a hajnali szellő,
visszaröppent a sugaras égbe.
Harmatos nyomát az ölelésnek
még sokáig őrizte a vén szírt:
ráncos szeme a semmibe révedt
s némán zajgott kő-szíve és sírt.
M.Lermontov: A Szikla
A legerősebbnek is meg kell állnia egy percre olykor,egy sziklán ülni,s gondolkodni,hogy: hogy,mikor és merre?
Sejtelmem nem volt róla,hogy ilyen messze el lehet látni.Hogy van egy vonal,ahol az ég és a föld összeér.És azt sem sejtettem,hogy ilyen szabad is lehet az ember.Mintha a szél,ami a lélegzetet is kiszakította a számból,egyúttal kisöpört volna minden félelmet és kétséget is a fejemből.Hirtelen előbukkant a nap és a felhőket félelmetes fényben játszó hegyekké,a tengert pedig csillámló végtelenné változtatta.
Christine Biernath
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése