Természetről I.

Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek,mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybe fagyott bánata,
Élősködők,mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan,észrevétlen
Teleszürcsöli vérét a büszke fáknak.
         Reményik Sándor: Fagyöngyök

Turista az,akinek gyönyörűség a kilátás,akinek barátja a csend és akinek élmény a vihar.Megáll a réteken,megbámulja a virágok pompáját,nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét,csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre.Nem esik kétségbe,ha megered a zápor,nem ijed meg a keményre fagyott úttól,nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka.A természet csak szép tud lenni!
         Zubor István

Ezüst párákban álmodó hegyek
tündéri folyók felé lejtenek,
melyek fölé az ámult,ifjú hold
aranyló arca szomjasan hajolt,
s úgy csókolja a vizeken a fény,
ahogy emlékeimben téged én.
               Hajnal Anna

Szigliget mögött a gulácsi és tóti hegycsúcsokon rezeg még az esti napsugár.Puszták,kopárak,legelőnek is soványak,se szőlő,se erdő,se hajlék oldalukon.De alkatuk csodálatos; egészen olyan,mint az egyiptomi piramisé.Kotlóstyúk mellett csirkéi: úgy állnak az öreg Badacsony mellett az ifjú sziklakúpok.
                                                    Eötvös Károly

Ott rezeg a fűszál élén
apró gömbbe zárva
az élet pillanatnyi tánca.
     T.Fiser Ildikó

Mi az élet? Szentjánosbogár csillogása az éjszakában.Bölény lehelete télnek idején.Olyan mint a füvön suhanó halvány árnyék,amely belevész az alkonyatba.
                             Truman Capote

A síkság boldog fénye villog,
a fű virít,a lomb susog.
-Ember! ne félj! tudja a titkot
a természet és mosolyog.
          Victor Hugo

.......a bejegyzés végére rájöttem,hogy hiányzik a halvány,a pasztell,a közepes,a fű,az olíva,az élénk,a mély,a smaragd,a haragos,a sötét zöld...a természet elbújtatta egy kis időre.....