2011. november 25., péntek

Természetről III. Fenyők

Mikor tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak,hallgatagnak,
Madár szólt,virág nyílt,mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.

De lám,itt a tél is! Madár,virág hol van?
Ti maradtatok csak örök virulóan.
Áldjon mag az Isten,ti jó fák,hű lelkek,
Néma hirdetői örök szerelemnek.
                 Juhász Gyula: Áldás a fenyőkre



A természet festése elgondolkodtató,hiszen maradandóan ott van és ott is marad az ember szeme előtt......Talán arról van szó,hogy némely festők a természetnek azokat a titkait látják meg,amelyek a futó pillantás előtt rejtve maradnak.
         Salamon Pál



Valamit tudnak Rólad a fenyők,
a hegy,az ösvény
-amit én nem tudok-
ismerősen integetnek utánad.
Feketén leng árnyéka minden ágnak,
a völgyeket opálos köd borítja,
s a messzi út ezüstös szalag csíkja
eltűnt a fák közötti alkonyatban.
Könnyű szemfedő most a rámboruló felhő,
bújtatja hangod,lépted,hiába várlak.

Jól rejtik titkaidat a fenyők,
már sehol sem talállak.
        Moretti Gemma: A fenyők titka vagy....



Kristályos levegő-ár füröszti álom-tested
s felém sodorja lassan,míg átkarolhatom.
Ahogy fenyőfák tartják ágaikkal a csendet,
köd-alakod köré úgy fonódna most karom.
                         Radu Boureanu


A természet maga a megtestesült harmónia,a természet egy ritmikus szimfónia.
                                                                     Osho                                                                                                                          

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése