Hiányzunk a nyárnak?

Vágyainkkal szegett
ösvényén a múltnak
hol emlékünk ma is
kéz a kézben jár,
a változás konok
titkain tűnődve
időtlen bolyong
a réges-régi nyár.

Elillant meséket
kerget lombok alján,
szél-fújta álmokat,
földre hullt csodát,
és hajnalok könnyes
ezüst-harmatában
kutatja elveszett
lépteink nyomát.

Most ősz van,az emlékek
jönnek,újra fájnak:
érzem,hogy hiányzunk
a réges-régi nyárnak.
          Kormányos Sándor: Hiányzunk a nyárnak

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon.Ha azt mondod,csak a szél zúg odakint,kavics koccant az üveghez,vagy néhány száraz falevél rezzent a földön,ha ülve maradsz,a csoda kívül reked.Te nem nyitottál ajtót neki.

hogy én ki voltam?
vándor voltam
és bandukoltam
madárdal-forma
bájos zűrzavar:
a tél kezdetén is
új tavaszt akar
csak folt a többi közt
az erdő közepén
fák közt a fény

erőd ünnepén
ennyi voltam én
csak
ennyi voltam én.
           Ákos

Valahol létezel,valahol én is
valamit kérdezel,valamit én is
néha vágy van benne,néha remény is
             valahol
             valamit
             te is
             én is......
                    Őri István: Valahol

Ha egyszer megízlelted a repülést,utána úgy fogsz járni a földön,hogy szemed az eget fürkészi,mert ott voltál fent és oda vágysz vissza.

Bár minden ember az lenne,aminek látszik:
vagy pedig ne látszanék olyannak,ami nem !
                             William Shakespeare