"Január margójára"

Tél van,csak poroszkálnak a napok a naptárban,
de az ég megkegyelmez lassan a korán útra kelőknek.
A láthatár szélén pezsgőszín fellegek nőnek,
s így kevésbé fáj a pőre,hidegszürke január.
A ma és a tegnap még kéz a kézben jár,
hisz' a Hold a Napnak még átint a békés horizonton.
Talpam alól csontig hatol a télbe dermedt beton,
de lelkem már az enyhülésre készül.
A reggel a sötétből oly hirtelen derül,
mintha mosoly ömlene el a házak tetején.
Igen,itt legbelül a tavasz már enyém.
Már nem rémíthet se fagy,se konok szélvihar,
az se,ha majd a február szűz havat kavar,
mert bennem a kikelet már öntudatra ébredt.
          Sárhelyi Erika: Január margójára

Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva,elhagyatott,
mert olyan tiszta,jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog:-
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog:
én is,én is "felolvadok":
sugárba,fénybe roskadok,-
s megkönnyeznek a csillagok.
           Vitó Zoltán: Téli mondóka

Fáradtan tollászkodik a szürke alkonyat
a tél illatú csendben nyugovóra tér
csodás emlékeknek viselem gondjukat
harcol a jelen a múló percekért....
Sötétben inog a hold ragyogása
a bőbeszédű szél regényeket mesél
az alvó kertek fölött az idő suttogása
a jövővel alkudva,életet remél.
Könny nélkül zokog az égi hatalom
fonódni kíván a titokzatos éjjel
mélységek felé lendít az álmom
találkozni vágyom az elmúlt szenvedéllyel....
           Kovács Daniela: Találkozni vágyom....

A világ lassan fordul,
hogy ne zavarja a természet
kiáltozó szépségeinek
és rejtett titkainak
egyensúlyát.
       H.F.Noyes: Egyensúly