"Rohan az idő"

.....ha nagyon megszorítanának,be tudnám tenni egyetlen táskába mindazt,ami az életemben a legfontosabb.Ha az ember felteszi magának a kérdést,hogy mi az,amire valóban szüksége van,rájön,hogy nem az,amire először gondolna.Könnyedén félredobnám a befejezetlen munkát,a számlákat,a határidőnaplót,hogy legyen helye a flanelpizsamámnak,ami jól jön esős időben,az emlékbe kapott,szív alakú kavicsnak.Aztán fontos a rongyosra olvasott könyv,ami minden áprilisban előkerül,mert azt olvastam akkor,amikor szerelmes lettem.....
Kiderül,hogy nem az a sok minden a fontos,amit az ember évek során felhalmoz maga körül,hanem az a kevés,amit el tud vinni magával......

Mint a hős,ki
megtalálta kincsét
s most ül felette
lesi szótlanul
tudja jól,hogy
megvehetne bármit,
de lelkében a
kétség harca dúl.

Így szalad el
mellettünk az élet,
rohanunk a
kincseink után
és mikor már
birtokunkban tudjuk
nem teszünk mást,
nézzünk ostobán.
         Dobos József: Elszalad az élet

 .....talán,a szürkeség miatt (előző bejegyzés) jutnak eszembe ilyen "múló" gondolatok.....az új esztendő első hónapjában,első heteiben,valahogy jobban érzékeli az ember a rohanó időt....

Csak lebegsz a semmi határán
Vágyak és kétségek között.
Az egyik hajt a fénybe
A másik ingoványba lök.

Egy rezdülés az élet,
Míg földhöz köt időd
De szárnyalhat a lélek,
nem köti a rög.

Egyszer majd gyöngyökké fűznéd,
azokat a melléd gurult könnyeket,
amikért most nem hajoltál le.
           Kun Magdolna