Késett a tél

......csak megérkezett a fehérség és a hideg,bár egy kicsit megkésve.......max. egy-két hetet adok neki,hogy tombolhasson,de aztán jöhet az én csodás,illatos évszakom.......

Ó életemnek legszebb percei,
Szent tiszta percek,
Ha meghalok,még egyszer hulljatok rám,
Pehely pehelyre,zizzenő hullással,
Mint sűrű,csendes téli hóesés.

Üljétek meg a vállam,a fejem:
Kis fehér hangulat-galambok,
S tudjam: ez egyszer nem röpültök el,
S elolvadni sem fogtok már soha,
Nálam,velem maradtok mindörökre.

Emlékeimnek hóesése közben
így ballagjak a végtelen felé.
         Reményik Sándor: Hóhullás

Dermesztő estéken,
Ha magány az altató,
Vágyakat kutatva,
Szívemre fagy a szó....
Keresem a helyem,
Távoli,meleg zugot,
Hol testem,lelkem
Megpihen s nyugodt....
Vágyom a pillantást,
Mely arcomba simul,
S megdermedt szívemben
Újra szerelem gyúl.
          Pesti Tamás: Téli esték

Lágy hó szitál
Komor téli tájakon,
Minden utca kihalt
E hűvös délutánon.

Egy földre hulló pehely
Megpihen a szélben,
Bármerre is nézünk
Körül fehér minden.

Nyugalom száll alá
A behavazott tájra,
Rá sem lehet ismerni
Az út menti fákra.

Közelít az este
Fáradt már a szél,
Zord téli éjszakán
Nyugovóra tér.

Elcsendesül minden
A nyugalmat érzem,
És az otthon melegében
A téli tájat nézem.
           Zsigmond Tibor: Téli Emlék