2015. október 8., csütörtök

Párizs

....előző bejegyzésemről (Hermés selyemkendő) mi más jutna eszembe,mint a csodálatos Párizs,nem gondoltam volna hogy életem során ennyire vágyódom,ragaszkodom,vonzódom majd egy városhoz.Nekem Párizs az Párizs nincs hozzá hasonló......Párizsban mindenhol és bárhol felfedezhető a részletek finom eleganciája,az élet és a szenvedély olykor boldog káosza......én így látom Párizst.











Párizsnak már a neve is mámoros örömmel töltött el,rendkívüli érzés volt ez,olyan megkönnyebbülés,amely egészen közel van a boldogsághoz,s én nem csak attól képedtem el,hogy képes vagyok ilyet érezni,hanem attól is,hogy már-már teljesen elfelejtettem.
             Anne Rice










Továbblépek szürreális jelenet ez.
De a szívem soha nem távolodik el innen.
Szavamra mondom,szomorú vagyok.
Amit megtanultam,soha nem felejtem el.
Úgy megyek el innen,hogy több vagyok,
mint amikor ide jöttem.
És pont emiatt visszatérek majd.
          Eddie Vedder

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése