"Térdeplő Tavasz"

Hallottam ma reggel zokogni a fákat,
hozzám hajolva kértek vigasztalást.
Úgy feszült tar testükön a konok bánat,
mint elrongyolódott,ónszürke palást.

A tavasz már a fagy lába előtt térdel,
esdekel,mint holmi betolakodó.
Hiába pörölök mindegyre a téllel,
kacagva hullik a szívemre a hó.
            Sárhelyi Erika: Térdeplő tavasz...

Lehet-e szebb hírnök,
mint ez a varázsfényből kibújt
csodás fehér virág,
mely áthatja kecsességével
a lélek fájdalmát
és rátereli figyelmét
mindarra a szépre,
mi élettel telt nyarat hozhat
az ember életében.
Hisz egyetlen hóvirág is
visszaadja azt,
amit a ködszürke tél
lopva megtagad.
S míg egyetlen hóvirág
fejecskéjét öleli a nap,
addig nekünk is hinni kell,
minden egyes új tavasz,
életeket simogató reményt
           tartogat.
           Kun Magdolna: Hófehér remény

Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot nézni,
jó néha fázni,a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni,hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni,ha fáj,remegni,ha félek,
olyan jó néha érezni,hogy élek.