"Örök április"

Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled-
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál-
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott,merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja-
s merre elmegy,a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
        Végh György: Virághozó április

Április úgy érezte,minden szív benne dobog,minden megpattant tojás benne lüktet,minden sóhaj,vágy,szerelem kinyílt már az erdőn.
       Fekete István

Sebzett vagyok,
És könyörtelen,
A világ egyre csak
Pöröl velem.
De Te megláttad,
Hogy kábultan
Bámultalak,
És felragyogott a Nap....

Készül a pusztulásra
Minden a világon,
Engem csak Te menthetsz meg.....

Hol vagyok otthon,
Nem tudom,
De ha fáradt leszek
És elbukom,
Simítsd le arcomról
A rémálmok
Ólomporát,
Az éjjelt virraszd át!

Készül a pusztulásra
Minden a világon,
Engem csak Te menthetsz meg,
Mert én benned virágzom.
Hírül hozom Neked,
Ha addig élek is,
Az én nevem mindig ez volt:
Igazi Örök Április.

Szerelmes az elmúlásba
Minden a világon,
Engem csak Te menthetsz meg.......
             Ákos: Örök április

A Nap szétnézett a tájon,s elindult égi útján,diadalmasan hordta a tűzet,amelyet valamikor valakitől azért kapott,hogy minden élő gyönyörűségére ragyogtassa.
       Fekete István