okát se tudva sajgott a lét.
Pedig az ég szépre kékült,
hogy így nyerje el a Nap kezét.
Mint egy ketrec,szűk lett a tér,
lelkem fönnakadt a rácsokon.
Meggyötört,hogy nem értettél,
mintha volnál másik száz rokon.
Pedig csak karod hiányzott,
s hogy arcom két kezedbe rejtsem.
Sose kértem a világot.....
csak érezd,ha fellobogsz bennem.
Sárhelyi Erika: A világot sose kértem
Talán csak álmodlak.Talán te álmodsz engem; talán csak egymás álmaiban létezünk és reggelente,amikor felébredünk,elfelejtjük egymást.
Audrey Niffenegger
A mi csendünk az csendesebb
mint bárki mások csendje,
a mi csendünk az olyan,mintha
folyton csendesedne,
s mennél halkabb annál jobban
lehet hallani,
és úgy üvölt,hogy néha már
ki kell mondani.
Kormányos Sándor: A mi csendünk
Kicsorognak ujjaink közül a lehetőségek.
Kudarcokba tehetetlenedünk.
Egy érintés foszlik szét a levegőben félúton.
Hunyd le a szemed.Csak ott létezem.
Szabolcsi Erzsébet: Csak ott
.........Széthulltam arra az egy darabra,ami mindig is voltam.......
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése