ez a délután
s langy fényfüggönnyel a házak vállát
bevonja puhán....
Babits Mihály: Szálló nap után (részlet)
Fenn az égen bágyadó
Sárga lángú nap ragyog,
Lenn a kertben száz virág:
Tarkán égő csillagok.
Megborzong a levegő,
Zúg a fák halk kardala,
Titkos hárfán valaki
Mintha bús dalt játszana.
S mint a cselló,messziről
Kéményen és ablakon
Kíséri a dalt s mesél,
Zeng az őszi fuvalom.
Egyébként fű,fa,virág,
Meg se moccan,mintha még
Minden a kék ég alatt
Nyári csöndben fürdenék.
Csak,ha szemed fölveted:
Kék fecskeraj úgy cikáz,
Úgy csapong,oly nyugtalan,
Mint bujkáló égi láz.
S akkor érzed,szíved is
Oly cikázó,nyugtalan,
Őszi ég alatt csapong,
Lázasan és hasztalan.
Csuka Zoltán: Szeptember
Milyen volt szeme kékje,nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsúzónál
Szeme színére visszarévedek.
Juhász Gyula
amikor minden vágy a nyár után hal !
Huszonöt éve,fázós kisgyerek,
az iskolába indultam apámmal.
A kert fölött már leng a szürke szál,
hörögve gördül már a szomjú hordó.
A kőfalnál lecsüggedt fejjel áll,
s sziromtalan borzong a napraforgó.
De túl a hegyről már a fény izen,
a nap hideg gyöngyös levélre csillan,
s felgyújtja borzongó,sötét szívem,
mint egy homályos kis körtét a villany.
Áprily Lajos: Szeptember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése