Buonarroti Michelangelo
Azt szeretem a rajzolásban,hogy amikor rajzolsz,olyan,mintha az egész világ megszűnne létezni körülötted.Csak te vagy,a papírlap meg a ceruza,esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben,vagy ilyesmi,de igazából azt nem is hallod,mert annyira belemerülsz abba,amit csinálsz.Amikor rajzolsz,nem érzékeled az idő múlását,sem azt,ami körülötted történik.Mikor igazán jól megy a rajzolás,megeshet,hogy leülsz egykor,fel sem nézel egészen ötig és még csak fogalmad sincs,hogy mennyi idő telt el,amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmed,annyira magával ragad,amit alkotsz.
Semmi de semmi sincs a világon,ami ehhez fogható.A filmek?Az olvasás?Nem igazán.Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó.De ilyen igazán kevés van.Amikor rajzolsz,akkor a saját világodba kerülsz,a saját alkotásodba.És nincs annál jobb világ,mint amit te alkottál magadnak.Ezért van,hogy amikor elmerülsz egy rajzban és valami történik,ami kizökkent abból a világból,az százszor olyan borzasztó,mintha a matekleckédet csinálod,vagy ilyesmi és a nővéred beront a szobádba,hogy kölcsönkérjen egy hajgumit,vagy mit tudom én.
Amikor rajzolsz és valaki aközben zavar meg ezekkel,hát azt hiszem,az a valaki még azt is megérdemelné,hogy kinyírják.
Meg Cabot
saját rajz
Szép: ez a szem megállapítása,amit a többi érzékek aláírnak.
saját rajz
Amikor Clare rajzol,mintha eltűnne a világ,csak Ő és érdeklődésének tárgya létezik.Ezért szeretem,amikor engem rajzol: amikor ezzel a figyelemmel néz rám,úgy érzem,a mindene vagyok.
Audrey Niiffenegger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése