falevél szőnyeg lepi a tájat.
Álmosan moccan égen a felhő,
Fa kéreg roppan -őszül az erdő.
Gesztenye hullik,hangtalan puffan,
elnyeli hangját rőt színű paplan.
Szalad a szellő,fák között surran,
kacsint a napfény innen és onnan.
Vörösbegy mellén rozsdaszín mellény,
szépül a fészek,rebben a repkény.
Szusszan az avar,gyolcs-puha bölcső,
Mélyül a homály-készül az erdő.
Sárhelyi Erika: Őszi dal
De az éjszakák hűvösek lettek,s a palacsintaképű Hold úgy járt az égen,mintha az egész világ az ő szőlőskertje lenne,s éppen most nézné,hogy milyen lesz a termés.A csillagok szeme szigorúbb lett,mintha fölöslegesnek tartanák a földi csillagokat: a pásztortüzeket,a patakok némán siettek,mintha valami sürgős üzenetet vittek volna,s az egész égen áthajolt a Tejút csodálatos,fénylő selyempántlikája.
Fekete István
Egy lány hajába hullt,
A véletlen,a szél
Hozta.Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor,különös,oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt,most ott pihen.
A lelkem is,ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú,száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat -s a szél tovább viszi,
Tovább,tovább.....
Reményik Sándor: Száraz levél
Szokatlanul elcsendesedett a határ.A szőlőbogyók földje sárgára enyhült,a diók burka meghasadt,a telthasú szilvák a földet nézték és csend lett a tőkék között,mintha a nagy levelek valami titokról hallgattak volna.Az öreg diófák elengedtek egy-egy levelet,éjszakánként ködöt ásított a világ és nappal ezüst pókhálók utaztak dél felé,mint a vándormadarak,akiknek útjelző szólongatása olyan fájdalmas volt,mint maga a búcsúzás.
Fekete István
a hűvös szelek,
és zsák számra hoznak
sürgős levelet.
Pirosat meg sárgát,
barnát vegyesen,
csak zöldet nem hoznak
most már egyet sem.
Darázs Endre: Őszi posta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése