.........a legnagyobb és utánozhatatlan művész után,mely a Természet (előző bejegyzés) következzünk mi, emberek hiszen a kreativitásunk és fantáziánk olykor csodákat varázsol elő...........
Mennyi szépség van a művészetben! Ha az ember vissza tud emlékezni mindarra,amit látott,akkor már sosem henyél,igazában sohasem magányos és nincs többé egyedül.
Vincent van Gogh
.jpg)
Maria Mercedez Trujillo: Festett kavicsok
.jpg)
Neno Mikulic: Naiv szobrok
Marilyn Sunderland: Sütőtök faragások
Dito Von Teese: Ujjhegyre készített portrék
Vajon mi végre kaptuk a teremtőtől a művészetet? Azt hiszem,elsősorban azért,hogy meghatározó része legyen életünknek,hogy felfrissítse a szürke és piszkos hétköznapokat,hogy varázserejével talpra állítsa az eltiport embert az emberben.Ha nagyon banális akarnék lenni,azt mondanám: azért,hogy boldogságunk legyen a boldogtalanságban.Belátom ostobaság ezekről beszélni a mai világban,hiszen korunk vezérlő eszméje a jólét,a haszonelvűség,s úri parfüm hozzá a pénz ringyó-szaga.De azt leszögezhetjük: a művészet mindig gyógyír,mindig humánus......ám néha néma kegyelet helyett ordító kegyetlenség.Mert sokszor csak az észveszejtő kitárulkozás segít elviselni a tragédiák fájdalmát.
Fazekas István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése