Története:
A fesztivál -kezdetben merőben más- ideája négy fiatal vállalkozó,Artie Kornfeld,Michael Lang,John Roberts és Joel Rosenmann fejéből pattant ki,akik először egy kisebb zenei rendezvényre gondoltak,melynek bevételéből egy stúdiót alapítottak volna Woodstock környékén.A négy vállalkozó először a New York Times és a Wall Street Journal hasábjain közölt apróhirdetésekkel próbálta megszervezni a fesztivált és 1969.áprilisában -a nemrég alakult- Creedence Clearwater Revival együttesével sikerült is megállapodniuk: a csapat 10ezer dollár honorárium ellenében vállalta a fellépést.A banda bejelentését követően számos világhírű és kevésbé ismert előadó is jelentkezett,így aztán a központi kérdés már az lett,hogy hol találjanak helyet a "Vízöntő korszakbeli előadás" számára,mely a szórólapok tanúsága szerint, "három nap békét és zenét" hirdetett.
Az hamar világossá vált,hogy a fesztivál névadója Woodstock városa nem vállalja ezt a megtiszteltetést,Walkill városka pedig törvényeket is hozott annak érdekében,hogy távol tartsa a baljósnak ígérkező rendezvényt.A háromnapos zenei ünnep így végül Bethel városa mellett,egy Max Yasgur nevű farmer birtokán kapott helyet,aki bizonyára hamarosan közellenség lett,miután kiderült,hogy csupán elővételben 196.000 ember váltott jegyet a fesztiválra.A Bill Hanley világhírű hangmérnök által menedzselt rendezvény végül -augusztus 15-én- sikerült atrocitások nélkül megnyitni,igaz,Nelson Rockefeller,New York állam kormányzója csak Rosenmann könyörgésére tett le a Nemzeti Gárda bevetéséről.A soha nem látott tömegek miatt sok városban így is szükségállapotot hirdettek,de az jóval inkább a fiatalok által képviselt ellenkultúrának,mintsem a valós helyzetnek szólt.
Augusztus 15-én este,paradox módon,épp a szervetők kerültek bajba,mivel a 200.000 emberre tervezett fesztiválon majdnem félmillióan jelentek meg,így a terület lezárása és a helyszíni jegyszedés lehetetlen feladat elé állította Langékat.A négy vállalkozónak döntenie kellett az elégedetlenkedő százezrek zavargása és az anyagi csőd között és inkább az utóbbit választották -akik tehát a helyszínen akartak belépőt venni,szerencsével jártak és három napon keresztül ingyen hallgathatták a kor legtehetségesebb zenei előadóit.A Creedence mellett időközben olyan világhírű előadók is elfogadták a meghívást,mint például Joan Baez,a Grateful Dead,Santana,a The Who,vagy Crosby,Stills,Nash and Young formáció.
A fesztivál csúcspontja vélhetően augusztus 17-e éjszakája volt,amikor a gitár valaha élt legnagyobb virtuóza,Jimi Hendrix játszott a félmilliós közönségnek.A sztárok mellett természetesen voltak nagy távol maradók is,mint például a Beatles,környéken élő Bob Dylan,vagy a Doors,melynek tagjai úgy vélték,a rendezvény csak egy Monterrey-ben tartott korábbi fesztivál gyenge utánzata lesz majd.A soha nem látott tömeg természetesen így is jól szórakozott és a félelmekkel ellentétben a "hippifesztiválnak" beharangozott esemény csak két halálos áldozatot követelt -ugyanakkor egy gyermek is született Woodstockban.
Bár a korabeli sajtó elsősorban a résztvevő tömegek züllöttségét,a fesztivál nomád körülményeit emelte ki -augusztus 15-ével kezdődő hétvége ugyanis esős időjárást hozott- a valóságban a résztvevők egy olyan pillanat részesei voltak,mely máig példa nélkül áll a könnyűzene történetében és amit azóta is sokan próbálnak felidézni.Woodstock spontaneitása,egyszerű körülményei jól kifejezték az akkori fiatalság véleményét,akik egyfajta ellenkultúrát teremtettek a felnőttek zord világával szemben.A fesztivál alternatívát nyújtott 1968-cal szemben is,mert a békés lázadást hirdette -a színpadon fellépők ezzel együtt komoly propagandát folytattak az Egyesült Államok külpolitikája,különösen a vietnámi háború ellen.A rendezvény tehát hatalmas siker volt; nem véletlen,hogy a következő évben ismét több tízezren gyűltek össze Max Yasgur birtokán,de az sem véletlen,hogy a farmer 1970-ben már nem kért a fesztiválozókból.Woodstock 1969 óta a zenetörténet egyik legendás eseménye lett,melyről számos dal és egy film is megemlékezett.
( forrás: rubicon.hu szerző: Tarján M. Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése