Előbb-utóbb mindenki rájön,hogy valami nagyon fontos akkor is hiányzik,ha sorra minden vágy teljesül.
Balogh Béla
Miért jut eszembe olykor
Miért kísért gyakorta
zsúfolt aranyozású
Fülledt pompájú vágy.
Tóth Árpád: Miért jut eszem olykor
Lehajtott fejjel,nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.
Egy szél indult valahol: csoda könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
" A Nyár! A Nyár! A Nyár!"
A nyár megállt,
és felemelte halkan a fejét.
Szomorúan a fákra nézett,
megtörölte két könnyes szemét
és ment tovább.
A bükkök ajkán elhalt a beszéd.
Szél megtorpant.Madár elhallgatott.
Csak a patak szíve zakatolt
nyugtalanul,rémülve,akadozva.
A nyár ment át az erdőn,
s amerre elhaladt:
a néma erdő döbbent katonái
tisztelegve álltak sorfalat.
Wass Albert: A nyár ment át az erdőn....
Jaj,hogyan őrizzem meg ezt a szép,
augusztus végi,halk tücsökzenét?
E gyönge hűssel átszőtt és halott
növényektől fanyarkás illatot?
E világon túl bűvölő varázst,
világon-túli csillag-zuhogást?
E gazdag éjt,mely épp azért csoda,
mert múló,s vissza nem térhet soha.
Csorba Győző: Nyárvég
Jó volna valahogy könnyebbnek lennem,súlytalanabbnak,száműzni legalább egy kis időre minden gondolatot,belefeledkezni esztelen cselekedetekbe.....
Szilvási Lajos
Olyan ízléses itt minden,gratula!! bogyó
VálaszTörlésVégre nem egy agyon csicsázott blog,ízléses,tartalmas,színes és nőies!! Katalin
VálaszTörlésKedves Katalin és Bogyó! Köszönöm szépen a hozzá szólásotokat,szép napot nektek! :)
Törlés