Anyák napja

.....ez a nap.... immár 5éve,temérdek,különféle érzést hoz felszínre nálam,érzelmek zűrzavara,ilyenkor sötétnek látom a világosat,zavarosnak a tisztát,színtelennek a szivárványt.De aztán.....gondolatban újra élem az életet vele,újra átélem a csodát,amit kaptam tőle,elképzelem a helyeket,ahol együtt voltunk és ilyenkor már csak az Ő arcát látom és vele együtt újra a fényt,tisztaságot és a színeket.Elképzelhetetlennek tartottam,gyerekként és felnőttként is,létezhet élet nélküle?nem áll meg?folytatódik tovább?....és hihetetlen de már évek óta nem érinthetem,nem bújhatok hozzá pedig felnőttként is megtettem,és nem "üldözhetem" a szeretetemmel,sokszor volt ilyen,szinte már-már kínoztam a szeretetemmel........és Ő hagyta,engedte és jókat nevetett rajtam.
Milyen is volt az én anyukám?....talán az első szó ami eszembe jut róla ,az hogy okos,nagyon okos,a családban már szálló ige volt,ha valaki,valamivel nem volt tisztában,az lehetett történelem,vagy bármi,a jelszó mindig az volt "kérdezd meg a lexikont"vagyis az anyukámat,ő legtöbbször tudta a választ.Nekem a legszebb volt a világon.....puha,bársonyos, meleg tekintet,csodálatos bronzvörös haj,vagyont fizetnének ma a nők egy olyan hajszínért,igaz később kicsit már megfakult a vörös csillogása,talán különösnek hangzik,de mindig olyan tiszta illata volt,áradt belőle a tisztaság.Ő mindig de mindig nett és elegáns volt,persze a lehetőségeihez képest,hogy az én anyukám tréningben,vagy otthoni ruhában az utcára menjen??ez képtelenség volt,soha nem volt ilyen alkalom.SZERETET?...... valójában nem tükrözi e különleges szó,azt amit adott nekünk,mert igazán az életét adta nekünk,hiszen az Ő élete csakis rólunk szólt......rólam,a nővéremről és az apukámról.
Okos,legszebb,tiszta,nett,elegáns,szeretet,élet............szépek ezek a szavak,de mégis üresek,mert Ő sokkal több volt ennél.....

Gyémánt

Nekem a világ örökkévalósága,benned olvadt eggyé,
mert Te vagy az élet,a szépség,az erő és a béke mindörökké.
Csak egy gondolat égeti lelkem,szerethettelek volna százszor erősebben,
pontosan úgy,ahogy azt Te velem tetted.
Álmomban arcom arcodhoz szorítom,nem jön ki szó az ajkamon,
mindössze meghitt angyali érintésed érzem.
Félek,hogy jön majd egy nap,mikor elhagysz igazán,
akkor valami végleg megváltozik,
hangtalanul omlik össze egy földöntúli világ.
Ha újra születnék,megint csak neked születnék,
mert Te vagy nekem a ragyogás,a fény,az örökkön-örökké,
mert Te vagy nekem az egyetlen,égi és földi tündöklés.

               saját versem az Anyukámról....