Virágok

Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek,oly szelídek bájosak.
Kacér nincs köztük,sem divat-beteg;
Közönyt,álkedved egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve,bokrok közt is illatoznak.
Éltük rövid,de nyár van azalatt,
Míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz,a rózsa-hullató:
Sóhaj,sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt,olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör nekik....
         Reviczky Gyula: Virágok

Úgy kell,hogy te is értsd-
nem éltél hiába.
Az a hely,ahol élsz-
világnak világa.
Az égig érő fáknak
ha nem nő újra ága,
Úgy élj,te legyél-
virágnak virága!
         Honfoglalás

Egy virág úszik végtelen vízen,
Ringatja szelíden az ár,
Ősszel fogant,ugaron termett,
Nem tudja,mi a nyár,
Egy álom úszik végtelen vízen,
Ringatja szelíden az ár.

Valaki állt egy kőhíd magasán,
És a kezében volt egy kis virág,
Ősszel termett,ugaron nőtt virág,
És a szívében volt egy álom,
     S a vándor szólt:
"Mit érek vele,ha valóra váltom?

Ez álomnak itt nincs otthona,háza-
És ez a virág túlon-túl fehér:
Az élet neki rút,s törékeny váza.

     Ez az álom
Se másnak,se nekem ne fájjon,
Ne hulljon erre senki könnye
És hervadó szirmához mi sem érjen,
      Még egy imakönyv se!

A virágot a folyóra bocsátom,
A szent örök folyóra,
A tengerhez hadd vigye közelebb
Minden hullám és minden óra,
Lehullatom a szent örök folyóra.

Tartsa meg öröknek az örök víz,
És viruljon a tenger közepén,
Mint őszi pompa,s mint tavaszi dísz!"

         S úgy lőn.
A vándor ott maradt,a hídon állva,
És a virág-elment-az óceánba.
                Reményik Sándor: Egy virág úszik....

Éjjel nyíló ében virág vagy,
amikor kitárulkozol,s
izzó tüskék sebzett világa
ha állig begombolkozol.
              Káli Sándor: Világnak virága