de nem vagyok vesztes sem
Mert a legnagyobb kincs
átszögez és megkoronáz
szabad lehetek,választhatok,dönthetek
sírhatok vagy szerethetek
álmodhatok,feledhetek
Könnyeim átölelik az esőt
Megszabadulok legnagyobb kísértésemtől
mégsem választom,hogy
gyáva és gyenge legyek
Gyolcsokba tekerve
zokogva nevetve sziklára állok
és nem számít az sem
ha pofonokat kapok
igazságban szenvedésben
az vagyok aki vagyok....
Tornay András: Nem győzni jöttem
Mit akarok?
A levegőt,
egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni,a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
-lenn hideg föld,
fenn nappá robbanó ég-
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas,áramló magasból
a célra tart,
a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel:
lebegek.
Magamban hordom saját egemet.
Szabó T Anna
kellett,hogy legyél: a hit gyönyöre
maga építi,amit ostromol.
S oly laza a lélek szövete,oly
vékony réteg az érző pillanat,
s ami-valóság?-rajta áthalad,
olyan kétes,és a jelen mögött
-vagy előtte-olyan nagy az örök,
oly tengersok a többi,az,amit
a szellem őriz és elevenít,
rajtad s máson,perc és anyag felett
olyan úr az emlék s a képzelet,
hogy érzékeid eseményei,
a testi mámor tűnő tényei,
mellette mind csak koldus unalom:
Ezeregyéj forog át agyadon,
úgy húnynak-gyúlnak a csillagai,
ahogy téged álmodik valaki!
Szabó Lőrinc: Ezeregyéj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése