Lebegés

Fények és árnyak furcsa játékával képre hívott sorok-az vagyok!Egymásba kapaszkodó betűk és rímek mélyén bolyongó lélekrapszódiák-az vagyok!Fekete-fehérben papírra simított hétköznapok és ünnepnapok,melyek karcot ejtenek előbb a lelken,majd az arcon,hogy aztán versben oldódjanak fel-az vagyok!A hunyt tekintetek mögött ott remegő szenvedések és szenvedélyek,megélt boldogságok és fájdalmak katarzisa-az vagyok!S mindezek közt ott feszül és lebeg valahol bennem a NŐ!Maga a misztikum!A titkok legmélyebb óceánja!-az vagyok!
Wolner Annamari

Megvesztegettem magamat és szabadon eresztettem az érzelmeimet.Elárulhatom: nagyon jó. Persze,nem hiheted el,nem erről szól a világunk!
      Vavyan Fable

A valóság hídján megálltam,alatta nem volt semmi,a korlátnak támaszkodtam,jó volt a semmibe lenni.