Szilvási Lajos
Valami fény kéne a szemekbe
kék,zöld,barna,fekete tűz
egy kéz kéne a kezekbe,
mely mindent összefűz.
Valami csoda kéne
mit annyian várunk....
Fövényi Sándor: Csodát keresve (részlet)
Karácsony közeledtével egyre sokasodnak a feladatok és tennivalók,az egyik üzletből ki,a másikba be,otthonunkat csillogóvá de egyben meghitté díszítjük,megvesszük a fenyőfát,melyet azért remélem az erősebb nem cipel haza,megbeszéljük a családdal az ünnepi menüt,itt is mint mindenben az ötlet adok,tervezők általában mi vagyunk.De ki lehet ez a titokzatos Mi?? Nos,igen.....rólunk van szó "szeretetvarázsló" Nőkről,a mi vállunkon pihen az ünnep igazi,valós ünneppé varázslása.
Mert az ünnep közhelyes frázisokkal nem válik ünneppé,tennünk kell érte.Ha nem teszünk érte ugyanolyan nap lesz,mint az esztendő bármelyik hétköznapja.Attól,hogy ajándékokat csomagolunk,fenyőfát vásárolunk és ragyogó díszekkel teleaggatjuk még nem lesz igazi ünnepünk.Elsőként a lelkünket kell felkészíteni és feldíszíteni......
Vajon ki varázsolja az ünnepet ünneppé? Mi saját magunk.....és úgy gondolom nem állítok valótlant azzal,hogy az ünnepvarázslás inkább Női feladat,fontos hogy tisztába legyünk ezzel és becsüljük magunkat mindezért.....szerintem a mi lelkünkben örök Karácsony van.
Ha nő vagy ,ne feledd: egy igazi varázslónak születtél,teremtő tündérnek.Ha valamit szeretnél,el fogod érni,meg fogod érinteni.Az érzelmeid segítenek megtalálni és megtartani bármit: szerelmet,munkát,célokat.Elegendő vagy Te magad,a lelked és a szíved.
Belső Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése