Mi is a fagyöngy? Egy különleges varázskellék,vagy nagy hatalommal bíró növény? Már a kelták is tisztelték csodálatos tulajdonságait,s az évszázadok során egyre szélesebb körben ismerté vált.Tumorellenes hatású,vérnyomáscsökkentő szer,mindamellett a régi idők egyik varázsnövénye.
De mégis,az utóbbi néhány évben inkább az amerikai filmek díszleteként ismerhettük meg.És persze ki ne emlékezne a filmek legfontosabb jelenetére,amikor a főhős a fagyöngy alatt megcsókolja álmai asszonyát.De mitől is különleges ez a csók? Egy angolszász hagyomány szerint,aki fagyöngy alatt ad csókot kedvesének,annak szerelme örökké tart.
Egy skandináv legenda szerint Frigg a házasság istennője adta ezt a csodálatos lehetőséget a pároknak.
Loke az ártó isten rengeteg bosszúságot okozott az Isteneknek,ám valahogy mindig megúszta a dolgot.Amikor Friggnek az istennőnek és Odennek,minden istenek atyjának gyermeke született,jelzést kaptak,hogy valaki megpróbál majd az ifjú Balder életére törni.Anyja, Frigg mindennél jobban féltette,így minden élőlénytől és élettelen tárgytól kicsikarta az ígéretet,hogy nem bántják gyermekét.
Az ártatlannak tűnő fagyöngyről azonban megfeledkezett. Loke,az ártó isten rájött a hibára,s maga mellé állította a növényt.Egy délután az istenek unaloműzésként gerelyt dobáltak,s a sérthetetlen Balder volt a célpont.Amikor Hod került sorra,Loke egy fagyöngyből készített dárdát nyomott a kezébe.A dárda áthatolt Balder testén és megölte őt.Ezért az istenek megengedték,hogy Frigg azt tegyen a fagyönggyel,amit szeretne.
Miközben Frigg könnye ráhullott a növényre,valaki szomorú arcára vigasztalólag csókot lehelt,a könnyek apró,fehér bogyókká váltak.
Frigg azt kívánta,hogy a fagyöngy soha,senkinek ne okozzon többé fájdalmat és ne árthasson.Mindenki aki alááll,kapjon lehetőséget arra,hogy egy csókkal tanúbizonyságot tegyen a megbocsájtásról és a szeretetéről.
Azóta is karácsonykor fagyöngy lóg minden ajtó felett.
Mint egy dalba,dalba,úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok,ha egy-egy szögleten
rám ront az izmos szél,birkózni kezd velem.
Lépek mint részeges,kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg,ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.
Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom.
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.
Illyés Gyula: Szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése