Pilinszky János
Látod,Istenem,milyen esendő vagyok? Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim,sokszor elfelejtek beszélgetni Veled.Bezzeg,ha fáj,szorít,sajog,ha kényszerít valami ott belül,rögtön kicsúszik a számon,szinte észrevétlenül: Istenem ad hogy....Haragszol ilyenkor rám? Kérlek bocsásd meg ezt a vétkemet is!Bocsáss meg,hisz most is kérni szeretnék.Nem csak magamnak,hanem másoknak is.Nekünk,akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon,böngésszük a karácsonyi katalógusokat,hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni,hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.Uram,add,hogy ne higgyük el,hogy plazmatévéktől,fals zenéket kiabáló télapóktól és 0%-os THM-től leszünk boldogabbak!
Bármilyen régimódian hangzik,adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add,hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában,add,hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni,ha úgy esik jól.Hogy néha megtudjunk tisztulni egy nagy zokogásban és ne szégyeljük,hogy nemcsak csörtető,sikerorientált,manipulált géplények vagyunk,hanem érző,sérülékeny,törékeny emberek,akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során.Uram,add,hogy megtudjunk gyógyulni bajainkból!Add,hogy érezzük,mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni és mikor kell elengedni.Add,hogy ha elengedtünk valamit,ami fontos volt,kibírjuk a veszteség fájdalmát -ember módom,emberien.Szabadíts meg minket a gyűlölettől,bosszúvágytól,ellenségeskedéstől,acsarkodástól!
Add,hogy higgyünk egymásnak,egymásban!
Add,hogy mosolyogjunk a csend hallatán,hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.Add,hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: Köszönöm Istenem!
Bundába bújt a hűs decemberi este,
esőt szitál sötét,láthatatlan felleg,
ballagok az utcán e késői órán,
pihe-hó helyett most esőfátyol hull rám.
Fényszóró vetít a nedves hátú útra
ezüstből folyót,mely csillogóan futna,
szaladna messzire...eltűnik,elillan,
tovasiklik fénye a ködös távolban.
Marad a sötétség,csak utcai lámpák
világítanak meg néhány fázós tócsát,
fényfüzér erkélyen és sötét ablakban,
ünnepet jelezve ütemesen villan.
A meleg szobákban Advent fényét szórja,
sárgán égő gyertya....vár a Megváltóra.
Mosolyog egy gyermek,ajándékot készít,
csillogó szemekkel szeretet épít.
Esik kinn az eső,langy idén az Advent,
ideér majd a hó,s fehér karácsony lesz.
Kócos fürtjeimen vízcseppekké válik,
úgy csillog arcomon,mintha angyal volnék.
Decemberi este
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése