Hosszú,emberi útjainkon
lobogó,szép szó is van elég,
de vajon a melegért
lépünk-e mindig közelebb?
Elekes Ferenc: Kétlépésnyi melegért (részlet)
Hópiheálom:
élni örökös télben
örökké szállva...
Szabolcsi Erzsébet
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst porát.
Dideregve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégse hallható,
mert zsongva,súgva és zenélve
halkan szitál alá a hó.
S körülvesz engem zordon árnyat
egy hófehér szelíd világ:
angyalpárnáknak tollpihéje,
zengő,szelíd melódiák,
habpárna selymén szunnyadó arc,
mint angyalok fényszárnya ó,
minek szelíded altatóul
halkan zenél a tiszta hó.
Oly mély a csend,a város alszik,
mind járjatok lábujjhegyen!
Pihék,zenéljetek ti néki,
hogy álma rózsásabb legyen.
Egy hófehér hálószobává
változz át csöndes utca,ó!
Fehér rózsákként hullj az éjben
reá,te szálló,tiszta hó!
Kosztolányi Dezső: Szerenád
Friss hóesésben,
táncoló pelyhek között
én is táncolnék!
Szabolcsi Erzsébet
Mélykékbe hajlik a rám zuhanó este,
kertemet a tél a karjaiba vette.
Míg ringatja lágyan a szunnyadó magot,
altatót dúdolnak messzi-szép csillagok.
Szusszan a hó,elsimul a karcsú fákon,
rügybe zárt testükben a tavasz csak álom.
Belép az ablakon és fogva tart az est.
Szívemig ér a csönd.Újra havazni kezd.
Sárhelyi Erika: Téli ringató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése