Tükrök potyognak az égből,
áldott,apró cseppek,
Lehullva vízi folyammá lesznek.
Anyjuk a felhő,apjuk a szellő,
egyre több a kicsi tekergő.
Fogócskáznak,kergetőznek,
földre hullva levetkőznek.
Levetkőznek,szeretkeznek,
önkivűlten hemperegnek.
Hemperegnek,elvegyülnek,
a tömegben elmerülnek.
Elmerülnek,s itatnak
növényeket fakasztnak.
S végül anyaként élnek,
a föld gyermekének.
Thándor Márk: A föld gyermeke
A természet varázsát ontja bőven.
A fűben,a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad:
De nincs oly jó,melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!
William Shakespeare
A halhatatlan hullám rezdülése,
s a fák,a fák,a fénylő,időtlen hegyek!
És testek,mint a tó: vad mellek árapálya
s a forrón megkövült tánc az öreg hegyekben
s az évszázados arc,mint a boldog isten arca,
mint a kő,mint a csákány,hogy emlékezzek egész életemben
közel a vashoz és a földhöz,melyből vétettem örömre,kínra:
s az évszázados görnyedés,mely tovább él minden mozdulatomban,
a szerelem görcsös,nyújtózó gyökerében:
s az időtlen ének,melyet az egykedvű nádas énekel
közel a teremtés göröngyös ajkaihoz.
Orbán Ottó: Föld,föld (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése