Bolondos egy hónap,
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észre vennéd.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak,hol ősznek.
Búsnak teszi magát,
Szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.
Kányádi Sándor: Április hónapja
Benned születtem,édesbús,szeszélyes
Tavaszi hónap,felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez,
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
Juhász Gyula
Ahogy kiléptem a kapun,
nyakamhoz simult valami,
hátulról,puhán,melegen,
mint egy szerető karjai
mint egy jókedvű szerető,
aki,ha van is rá tanú,
megölel és megcsókol és
azt mondja: ne légy szomorú!
Valaki megcsókolt,s noha
biztosra vettem,hogy kacér
támadóm csak a szél lehet,
a bolond áprilisi szél,
hátranéztem.S mert az a csók
olyan élő volt,igazán
csöppet se lepett volna meg,
hogyha valami földi lány
állt volna ott,a levegő
egy szökött tündére,aki
megunta égi életét
s velem akar kikezdeni.
Hátranéztem és persze hogy
nem volt ott semmiféle lány.
Vagy mégis,magam se tudom,
valaki mégis volt talán,
mert örvénylett a nap,a fény,
s egy percre furcsa vonalak
villantak meg a levegő
átlátszó szoknyája alatt-
s megint hozzám simult a szél
s valamit fülembe súgott,
azt,hogy még mindig szemtelen,
még mindig fiatal vagyok.
Szabó Lőrinc: Kaland
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése