A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt,de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt,jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett,
és mindent megadatott.
A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.
Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább
Csak egy ölelésnyi
Egyetlen tenyérnyi
Egy ujjnyi
Egy érintésnyi
Legyen amit itt hagysz
Magadból nekem.
Nem kell hogy lángolj
S a szívem fájjon
Gyönyöröd végzetem
Hogy magába zárjon
Elég az is
Ha elképzelem.
Seres László: Csak egy
Kicsit meghalsz bennem,ahogy kattog bennem az óra,ahogy átosonnak a percek,s a jelen lassan átvált múlandóra.......
Kiss László (Lacc)
fotó: Jaroslaw Datta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése